„Már lefogytam, akkor most mi ez a plusz súly megint?„-gondoltam.
Első fogyásom után hamar utolért a félelem, újra hízásnak indultam. Nem értettem, hogy miért? Azt gondoltam, hogy ha egyszer elérem a normális testméretet, akkor már többet ehetek és nagyrészt megengedtem magamnak a régi, megszokott életet. Megnyugvással töltött el, hogy újra ehetek és ihatok bármit, mert már vékony vagyok. Talán még rá is tettem egy lapáttal, hogy bizonygassam másoknak és magamnak is, mekkora csoda vagyok, hogy csak úgy falom az életet.
Az élet azonban hamar megmutatta, hogy nincs igazam. Elkezdtek gyűlni a zsírpárnák. Még az első pár kilónál nem is nagyon foglalkoztam vele, mert mindenkitől azt hallottam, hogy néhány kiló majd biztosan visszajön. Aztán amikor már egy tízessel többet mutatott a mérleg, be kellett látnom, hogy valami hiba csúszott a rendszerbe. Beparáztam. Mi lesz most? Kezdődik újra a koplalás, meg a hajsza a kilókkal? Persze újra nekiálltam. Megnyugvással töltött el, hogy már megtanultam hogyan kell lefogyni, tehát ez nem okozott problémát. Viszont elgondolkodtam, mit is tehetnék azért, hogy a leadott kilók ne térjenek vissza?
Miközben újra a fogyózók körébe léptem, azon agyaltam, hogy lesz ezután? Kigondoltam egy visszatérési tervet, arra az időre, amikor majd újra meg lesz az álomsúly, és újra „normális” életet élek. Ne gondolj nagy csodákra, a recept egyszerű; nem duplázom meg az adagjaimat, nem iszok több cukros üdítőt vagy alkoholt, és sportolok továbbra is. Ha nem is annyit, mint azelőtt, de annyit mindenképpen, hogy fenntartsam a megszokott formám. Miért is ne sportolnék? Ha egyszer megszoktattam magammal az egészséges testmozgást, akkor miért hagynám abba? Nem lehet abbahagyni! Ha abbahagyom, akkor oda egy csomó kalóriavesztés, és az máris felfelé fog rakodni, vagy akkor annyival kevesebbet ehetek, a jó ételekről lemondani pedig nem akartam. Sőt, ha nem sportolok, a nehezen felszedett izomtömegem is csökkenhet. Azt aztán nagyon nem szerettem volna, mivel az izomszövet négyszer annyi energiát használ fel, mint a zsírszövet. Szóval arra kellett törekednem, hogy az izmaimat megtartsam.
Mikor újra elértem a súlyt, amit kitűztem magam elé, sőt, még két kilóval alá is mentem, lassan elkezdtem emelni a bevitt kalóriákat. Időnként megengedtem magamnak olyan extra dolgokat is, mint egy-egy fagyi vagy hasonló ön-szeretgetés. Közben figyeltem a súlyom, hogy változik. Változott. Amikor már túlmentem a számomra felállított határon, azt mondtam; Oké, ennyi, max 2kg-ot engedek magamnak. Nem többet! Kicsit visszavettem a szénhidrátokból, és pár nap múlva azt vettem észre, hogy újra formában vagyok. Nem volt szenvedés, félelem vagy bármi lelki probléma. Fantasztikusan felemelő érzés volt rájönni, hogy ennyi az egész. Játék a szénhidrátokkal. Pár hét alatt beállítottam a testsúlyomnak megfelelő étel mennyiséget és azóta is tartom magam az elveimhez. Persze időnként kicsit engedek a gyeplőn, karácsonykor, húsvétkor és a családi ünnepeken, de már nem félek a kilóktól, mert már megvan a tudásom, hogy hogyan tudom hamar visszaállítani a rendet.
Sokszor okozott gondot, hogy ösztönlényként viselkedve felfaltam, amit éppen megláttam és még abból is többet, mint amit szabad lett volna. Ezt megbeszéltem magammal. Persze, már nem vonok meg mindent magamtól, amit megkívánok, de megtanultam a mértékletességet. Régen nagy gondot okozott, hogy megettem még azt a „kis maradékot„. Már nem teszek ilyet. Annyit készítek a tányérra, amennyire szükségem van, nem többet. …és ez így jó! Sajnos azt vettem észre, hogy ha valami olyan van itthon, amit nem kellene megenni, akkor biztos, hogy csak e-körül jár a gondolatom és a végén megeszem. Ezért már inkább nem veszek nasikákat és akkor nincs kísértés. Amúgy a fogyókúra nem kell, hogy a szenvedésről és a koplalásról szóljon. Rengeteg csodálatos étel receptjét olvashatod az oldalon. Inkább csak a felesleges kalóriákról kell(-ene) lemondani. A nasik (édességek, cukros üdítők, alkohol stb.) akár megtöbbszörözhetik a bevitt energiát. Ha például leülsz egy jó filmet megnézni, szinte biztos, hogy valami rágcsálni valót is magadhoz veszel. Inkább sportolj, aközben nem valószínű, hogy desszertekről fogsz álmodozni. Én többnyire örülök, ha elég levegőt kapok. 🙂
Az elért súly megtartására mentálisan éppen úgy fel kell készülni, mint magára a fogyókúrára. Mindent beszélj meg magaddal, mit, miért fogsz csinálni. Ez nagyon fontos. Ne kapkodj össze-vissza. Készíts egy tervet, legalább magadban. … és örülj mindennek. Ha csak egy kis sikert érsz is el, akár kevesebbet mutat a mérleg, akár sikerül egy kicsit többet sportolni, vagy leesik a nadrág és újat kell venned, örülj mindennek. Rengeteg lelki energiát tudnak adni az ilyen kis örömöcskék. Ilyenkor mindig dicsérd meg magad és ünnepelj. Sajnos vannak emberek, akik próbálják majd aláásni a hited. Ne higgy nekik, csak kárognak, mint a varjak. Ha ilyen energiavámpírral találkozol, ne hadakozz vele, felesleges az amúgy is ingatag pozitivitásod kockáztatni. Csak mond, hogy „persze” és mosolyogj bele az arcába.
Szóval ezek után be kell látnod, olyan nincs, hogy a jojó effektus miatt visszahíztam. Figyelj oda, ne hagyd el magad és ami lement, soha többet nem jön vissza.
Ha szeretnéd a legjobb fogyókúrás recepteket megtekinteni, a következő gombra kattintva elérheted őket. Hidd el nem bánod meg, ha beleolvasol.
OLVASS-FŐZZ-SPORTOLJ-FOGYJ!
SEGÍTEK NEKED LEFOGYNI! 🙂
